Tanítani, felelősség !

….aki érez magában tehetséget, elhivatottságot, szeretetet, segítő, támogató szándékot ahhoz, hogy másokat tanítson, annak mindenképpen tudnia kell ezt.

SOK ESETBEN NEM MI VÁLASZTUNK TANÍTVÁNYT, INKÁBB VÁLASZTVA LESZÜNK.

     Annak idején magam sem éreztem, hogy számomra oly nehéz lenne megmutatni mit, hogyan kell csinálni.

Teltek-múltak az évek és rá kellett jönnöm -közben a főiskolai éveim  is segítettek  ebben- tanítani nem egyszerű, nem játék, nem vicc sőt ….felelősség. Mialatt javában futottak a különböző kurzusaim és a sminkiskola is jobbnál-jobb hallgatókat, tanárokat jegyzett , három évet töltöttem a főiskolán.

     A padban ülve, az egyetemi professzorokat, tanárokat hallgatva, látva -hogyan ” ereszkednek” a hallgatóik szintjére-  nap mint nap és már nem az ötödik évet taposva a katedrán, rájöttem mennyire fontos a személyiség, a hiteles tudás , a kimondott szó és a jó értelemben vett elvárás.

Hallgatóként tanulni a vizsgákra, izgulni a jegyek miatt, beadni a házi dolgozatot hónapokon át “megalkotni” a diploma munkát, igazán megmutatta a másik oldalt.  Ez idő alatt észrevettem magamon, hogy a saját tanítványaimmal sokkal türelmesebb lettem és a vizsgák alkalmával  elnézőbb, de nem megalkuvó.

Még jobban erősödött bennem az érzés, hogy szeretek tanítani. Szeretem a nyitott, érdeklődő tanítványokat, akik értik miről van szó, mit szeretnek abban amit csinálnak.  Szorgalmasak, segítő készek, szeretik a csoporttársaikat és nincs bennük irigység.

     Mindig törekedtem és törekszem arra , hogy ilyen tanítványaim legyenek, ők válasszanak, mert számomra tanítani egy életre szóló felelősség.

Köszöntöm azokat a rég és új tanítványokat akikre gondolok.

Köszönöm az elmúlt és a következő hónapokat, éveket.

Dévényi Kathy